A tér, mint nevelési eszköz a börtönben

Szerző: Györgyi Hanga / Építészfórum

Link: http://epiteszforum.hu/a-ter-mint-nevelesi-eszkoz-a-bortonben

Dátum: 2017.09.05.
Györgyi Hanga diplomatervében újraértelmezi a börtöntér fogalmát, fizikai kiterjedését, miközben azt vizsgálja, hogy az építészet miként képes enyhíteni a börtönártalmak hatásait. Az építészhallgató olyan formanyelvet keresett, mely hozzájárul a társadalom és a börtön közötti szakadék csökkentéséhez. "Titokzatosan szép lenyomatú archeológiai lelet a jövőből." - fogalmaz Golda János opponensi véleményében. 
 
A kutatás célja elmélyülni a büntetés-végrehajtás ok-okozati rendszerében, válaszokat keresve arra az égető társadalmi problémára, mely tehetetlenségi erőként jelentkezik újra és újra, állandóságával tükröt mutatva az emberiségnek.
 
A börtön elfalaz a külvilágtól, bezár, felügyel, átnevel, ily módon veszélyezteti a későbbi reintegráció alternatíváit. Létfontossága megkérdőjelezhetetlen, ám a társadalom, az egyén, a gazdaság szempontjából ellentmondásokba ütközik. Mestermunkám célja újraértelmezni a börtöntér fogalmát, fizikai kiterjedését és vizsgálni, hogy az építészet miként képes enyhíteni a börtönártalmak hatásait. Egy kísérlet, mely komplex rendszerként értelmezi a börtön tereit, mely a nevelés, az ösztönzés és az önfenntartás eszközeivel igyekszik optimalizálni a mesterséges élettér következményeit.
 
A börtön létezéséből eredően elzár és szabályoz. A szabályozás mértéke függ a felügyelet szigorától, a büntetőrendszer milyenségétől. Elterjedtebb elmélet az elítéltek önfenntartásának fokozása, hiszen minél önállóbb egy fogvatartott, annál könnyebb kikerüléskor a reszocializáció. Jellemzően a rendszerek többsége meghatározza a bentlakók minden pillanatát, melyből kilépve hirtelen önálló döntéseket kell hozni. Emellett az elszigetelt élet korábban taglalt frusztrációi mérsékelhetőek a kontroll mértékének változtatásával.
 
A tudományok jellemzően a nevelésorientált elméleteket támogatják, melyek nyitottságukkal próbálják megalapozni a sikeres reintegrációt. Ennek építészeti vetülete okozza a legerőteljesebb ellentmondást, melyben a zártság és a nyitottság szimultán jelenlétének megfogalmazására törekedtem. A társadalomtól való szeparálás tézisének jogosultsága vitathatatlan, melyből fakadóan mindenképpen zárt rendszerben kell gondolkodni. Azonban számos olyan eszköz megteremtésére ad lehetőséget a design, melyek képesek ellensúlyozni az izoláltság okozta ártalmakat. A társadalom perspektívájából periférián létező objektum jelenleg láthatatlan az emberek szemében.
 
A börtönök általában város peremén találhatóak, ahogyan Magyarországon a jelenleg tervezés alatt álló új büntetés-végrehajtási intézetek mindegyike. Egy börtön urbanisztikai helyzetének vizsgálata elengedhetetlen a tervezés során. Megjelenése, pozíciója jelentősen befolyásolja a környező élettel való viszonyát. A tervezett épületegyüttes a börtönök brutalitását, monumentalitását igyekszik felülírni. Egyszintes, fásított környezetbe illeszkedő megjelenésével, a negatív emberi hozzáállást próbálja megváltoztatni, segítve a társadalmi elfogadást.
 
Egy börtön kivételes tulajdonsággal rendelkezik, ugyanis az adott helyszín minőségei nem befolyásolhatják az épület kialakítását. Emiatt fontos szempont egy univerzális rendszer megfogalmazása, mely különböző helyszínekre adaptálható. Ennek építészeti nyelvezete különféle módon nyilvánul meg, a fő irány azonban egy összetett rendszer, mely elősegíti a reintegrációt és próbálja csökkenteni a visszaesés valószínűségét. Ebből fakadóan 3+1 fokozatot alakítottam ki, mely szigorított, mérsékelt és enyhített felügyeletet érvényesítő épületek formájában, eltérő részekre osztják a területet. A negyedik rész a társadalomba való visszavezetést, illetve fordítottan a társadalom bevonását segítené, megalapozva az elfogadást.
 
Negatív – pozitív terek
 
A kezdeti koncepció egy fallal határolt terület, mely átfogó ellenőrzés alatt áll, így biztosítva a belső, szabadabban áramló környezetet. A négy teljesen független épület lassan homogén szövetté formálódott, melyben a fokozatok különféle módon nyilvánulnak meg. A végeredmény egy épület, melyben pozitív és negatív terek váltakoznak és a fokozatok enyhülésével oldódnak a kimetszések. A differenciálás fontossága és a rendszer flexibilitása elengedhetetlen az optimálisan működő börtön esetében. A megfogalmazott alapelvek – nevelés, ösztönzés, önfenntartás – átmenetekben körvonalazódtak, elősegítve az ingerszegény, monoton és mesterséges élettér újraértelmezését.
A differenciálás megjelenik a fokozatok területigényeiben is. A szigorított részlegen található a legmélyebb épület (4szint) és a legkisebb kert. A mérsékelt részlegen három szint és közepes udvar, míg az enyhített fokozatnál két szint és nagy udvar található.
 
Az épületkomplexum ahelyett, hogy kiemelkedne, zárt geometrián belül lépcsőzik a mélybe, így hozva létre érdekes térszituációt, melynek köszönhetően az ösztönzés még erőteljesebben érvényesül, ugyanis a kifele haladás, egyben felfele haladás is.
 
Alaprajz
 
A merev, egységesen kiosztott alaprajz esetében könnyen átlátható a tér, és a felügyelet gördülékenyen funkcionál. Ha nyitottabb rendszer valósul meg, akkor az összetett alaprajzi elrendezés mellett a szabad mozgás kialakulása miatt a terek ellenőrzése bonyolulttá válik. Azonban különböző tanulmányok alátámasztják, hogy a fizikai tér megnyitásával növelhető a börtön belső biztonsága és intenzívebb személyes kapcsolatoknak köszönhetően kiszámíthatóbb lesz az elítéltek magatartása.1 Ezek a gondolatok nevelésorientált elveken alapszanak, melyek hangsúlyt fektetnek a büntetés-végrehajtás és a társadalom közötti korrelációra, melynek következtében nem olyan ártalmas a börtönszocializáció és eredményesebb a reintegráció.
 
Kutatások eredményeként heterogén alaprajzi elrendezés alakult ki a tervezés során. A szigorított felügyeletet végrehajtó épületszárny merev, a cellák oldalfolyosóra fűzött lineáris sorolása jól ellenőrizhető, tiszta közlekedést tesz lehetővé. A mérsékelt részlegen feloldva az oldalfolyosós vonalmenti térszervezést, egy lazább térkapcsolatokat eredményező egyközpontú aulás elrendezés valósul meg két szélső fokozat átmeneteként. Az aula átriumként fogalmazódik meg, így finomítva a külső - belső világ viszonyán. Az átrium centrális helyzetével ideális közösségi térré válik, mely optimális egy mérsékelt felügyelet végrehajtásához. A kialakult épület kompakt, gazdaságos, és változatos.
 
Az enyhített felügyelet végrehajtó épületszárny szövetszerű alaprajzi kialakítása, önálló, belső világként valósul meg. Az egység egyedi építészeti hatásokat alkalmaz, hogy a sokrétű térérzékelés útján javítsa a hétköznapok monotonitását. Az épület tagoltsága harmonikus kapcsolatot teremt a természettel, feloldva a börtönök szokványos ingerszegény megjelenését. Az udvarok köré szerveződő zárkák nagy mértékű önállóságot biztosítanak. Az elítélt és a természet között kialakuló személyes tapasztalás még több intimitást eredményez, lehetővé téve az autonómiát, a szuverén magányt egy totális intézményen belül.
 
A zárt rendszeren kívül helyezkedő kisházak minőségi együtt töltött időt biztosítanak a fogvatartott és családja számára. Az ellipszis végpontjában, a szigorított fokozat ellenpólusaként illeszkedik a börtön szövetéhez. Ezek a kisházak vertikális növényfalak között bújnak meg, ideális privát teret teremtve a család számára hétvégenként. A pici épületek minimális lakótereket határolnak le. A hétvégi kimenő kiváltság, csak az enyhített részlegből van átjárás, az is fokozottan ellenőrzött területen keresztül. A kisházak fogalma kardinális kérdéskör egy büntetés-végrehajtási intézmény esetében. Kutatásom során a családdal töltött minőségi interakció hiányát találtam a legnagyobb problémának a reintegrációs esélyeket elemezve. Hatalmas szakadék alakul ki a szülő és a gyermek, a társadalom és a fogvatartott között, ha ezt a korrelációt nem biztosítja egy totális intézmény.
 
Magány
 
A társadalom véleménye, hogy az elítéltnek nincs joga a magányra. Ellenben Altman (1981) és Goffman (1961) is kiemelte, hogy az egyedülléttől való megfosztás a bebörtönzés komoly stresszforrása.2 Ilyen jellegű kutatásokból kiderül, hogy mennyire más igényeik vannak az eltérő fogvatartottaknak, akár csak a különféle személyiségtípusoknak a külvilágban. A cella kialakításánál nem egyértelmű válasz az egy- vagy kétszemélyes séma, ugyanis a magas informális státusszal rendelkező egyéneknek kiterjedt szociális hálózatuk van és erőteljesebben igényelhetik a nagyszámú társas interakciót. Ezzel szemben a gyengén börtönszocializálódott raboknak könnyebbséget jelenthet a kis létszámú elrendezés, mivel így kevesebb konfrontációs helyzet alakulhat ki.
 
Egyes fokozatok különféle szervezési elveket igényelnek a cellák kialakításánál úgy, mint az alaprajzi elrendezések esetében. A felügyelet milyensége itt is nagyban befolyásolja a lehetséges variációkat. A szigorított épületszárny zárkáit az átláthatóság és a biztonság határozta meg. Kétszemélyes cellák lineárisan sorolva, ahol a zuhanyblokk külső falsíkhoz illeszkedve, biztosít teljesen áttekinthető cellákat. Ezen a részlegen vannak az öngyilkos hajlammal rendelkező elítéltek számára elkülönített és állandó megfigyelés alatt tartható zárkák, valamint a mozgássérült cellák is. A mérsékelt részleg többféle cellatípust foglal magába. Két-, négy-, vagy hatszemélyes cellák közül lehet választani, ahol a zuhanyblokk a belső falsíkhoz csatlakozik, mely intimebb zónát alakít ki a fürdő mögött. Az épületet erkély sáv övezi, lehetővé téve a személyes elvonulást. Az enyhített felügyeletet végrehajtó épületet kétszemélyes és négyszemélyes cellák váltakozása alkotja, ahol a zuhanyblokk a tér közepén helyezkedik el, létrehozva egy kellemes zugot a félrevonulásra.
 

Címke:   börtönépítészet ártalomcsökkentés Györgyi Hanga